Igen,van ilyen használati utasítás.Ez az ún. Tízparancsolat.Az idézett sorozatnak van folytatása és még további része,persze.

Múlt héten  már a második kőtábláról volt szó.

Érdemes tanulmányozni ezeket a rövid írásokat(akit érdekel),mert valóban a lényeget tartalmazzák és lényegtelent meg nem tartalmaznak.

"Tulajdonképpen Isten erkölcsi parancsait,köztük a Tízparancsolatot úgy is fel lehet fogni mint használati utasítást,amit ehhez a "szerkezethez,ehhez a leírhatatlan és csodálatos lényhez,tulajdon képmásához,az emberhez adott.Mint alkotó,Ő tudja a legjobban,hogyan kell nekünk ezzel bánnunk,mi a mi "rendeltetés szerinti" használatunk.Ahogy az ilyen brosúrákban fogalmazni szoktak:ha a rendeltetésszerű használattól eltérünk,azért a gyártó nem vállal felelősséget."

Bármilyen furcsán is hangzik,de a Biblia is egy olvasmány,amit ronggyá lehet olvasni.Lehet,majd emiatt évente új Bibliát kell majd venned.

Kell hogy legyenek kérdéseid is:

"Ha őszintén meg akarjuk állapítani magunkról, túl minden öncsaláson, hogy kicsoda vagy micsoda is valójában a mi istenünk, kérdezzük meg magunktól: Miért élek? Mi az életem értelme? Mi a döntő tényező nagy és kis döntéseim meghozatalában? Mi az erőm forrása, ahová ha fordulok, újra erőt nyerek? Mi a legfontosabb számomra az életben?
És feleljünk őszintén legalább önmagunknak! Amit e kérdésekre válaszolunk, az valójában az istenünk! "

Be kell valljuk,hogy valakinek az olvasás is lehet az istene,bár valószínűleg ez manapság elég ritka jelenség.De van ilyen is.

Mi lett volna,ha Petőfi mégis ágyban és párnák között hal meg?

Petőfi,ha ágyban és párnák közt halt volna meg,akkor(még halála előtt) ,lehet,az Operában dolgozott volna ruhatárosként.Íme az én botcsinálta átiratom:

Petőfi Sándor: Akasszátok fel a kabátokat


Lamberg ruháján ék, Latour nyakán
sál, s utánok több is jön talán,
Nagy előadás,rengeteg a nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat -
Akasszátok föl a kabátokat!

Viheted holmid a világvégeig,
Egyszercsak úgyis leteszik;
Töltheted meg szobád polcait,
Idővel az mégis ruhatárban virít ;
Tárba kell tenni azokat -
Akasszátok föl a kabátokat!

Vagy nem tanúltad még meg, oh, világ, 
Tisztelni méltóképpen a ruhád?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt az ősi bölcsességet,
Mitol keblem, mint a tenger, dagad! -
Akasszátok föl a kabátokat!

Szövetük nélkül az élet rosz, 
Számodra ruhád áldást hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Ha a ruhatárba nem teszed be,
S megszépül a hely,ahol ottmarad -
Akasszátok föl a kabátokat!

Ezerféle öltözettel telve a hon,
Arat rajt a divat irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek sóhajától zúg a lég;
S e forró izgalom mind a ruhák miatt -
Akasszátok föl a kabátokat!

Hiába van ruhátok veletek :
Ha alaposan el nem teszitek, 
Akkor egy tolvaj elemeli,
S akkor megint elöl kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? -
Akasszátok föl a kabátokat!

Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a hanyagoknak nem, sohasem!
Lantom s tollam kezembül eldobom,
A ruhatárban majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad -
Akasszátok föl a kabátokat!

1898. (december) 

Itt meg az eredeti,az originál vers.

Itt van az egyik legnépszerűbb magyar gyerekkönyvíró honlapja.

Ahol kincseket lehet találni.Például Keresztury Tibor:A magyar álompár című írását(a Kukori és Kotkodáról).Így indít:

"Ami nekik Richard Burton és Elisabeth Taylor, vagy - sokkal vonzóbb, frissebb, múlt pénteki példát hozva - Mickey Rourke és Kim Basinger, az nekünk Kukori és Kotkoda. A hazai álompár, amely a magyar életvalóság hiteles lenyomataként modellezi szárnyas változatban az olyannyira bevett házassági üzemmódot, tipikus párkapcsolatbeli gyakorlatot, évtizedek óta már. Mindannyian ismerjük oket, számos éppen ilyen házasságot látunk, sot idonként, mikor nem vigyázunk, magunk is megkukorisodunk és megkotkodásodunk, csak mi nem vagyunk ilyenkor olyan szellemesek. Úgyhogy, amikor vasárnap hajnaltájt, kevéssel hét után apa, Kukori! kiáltással támad a kaján gyerektrió, akkor - nincs az a másnapos fejfájás - mint a rugó, úgy vagyok: kelek, s megyek."

Most akkor ez gyerekfilm vagy nem?Ahogy a társasjátékokra írni szokták:0-99 éves korig fogyasztható.

Bálint Ágnes könyveinek nagy része ilyen,bár vannak "gyerekebb" könyvei is.Mondjuk a Kukorit nem láttam még könyben,kár,hogy nem írta meg így is.

Egy képeskönyv azért megjelent(még régebben) az álompárról:

(Ez a bejegyzés főleg felnőtteknek és gimnazistáknak szól.)

Most olvasom a Papp-Térey páros által írt Kazamaták című drámát.Talán az utóbbi évtizedek legfontosabb darabja.

Én nem láttam színházban,viszont nagyon érdekelne egy beszámoló olyantól,aki már látta.Számomra olvasva is hátborzongató és izgalmas.Az alantas és jogos indulatok elég félelmetes keveréke áll elő a darab során,amivel nehéz mit kezdeni.Már a darab jól kezeli művészileg.Én állok nehézségek előtt,ha fel akarom dolgozni az élményt.Tanítani kellene a gimnáziumokban ezt a drámát,nagyon jó lenne.

Ebben a részben van az egyik kulcsmondat,szerintem:

"Nikkel:(türelmetlenül):Van kazamata?

Ottó 3:Van kazamata?Ott lennék,ha volna....

(Megváltozott hangon)

Hát hogyne lenne már!...Bö-bö-börtön az ország."

"...Egy szó mint száz, 2057 tavasza van. A kéklő égen régimódi bárányfelhők helyett a nemzetközi légi országút színes izotópcsíkjai ragyognak, s a színes utakon almazöld és ezüst quintobuszok száguldanak. A földön a ragyogóan tiszta, lemosható elasztiton házak tetőteraszain banánpálmák között gyepes játszóterek várják a gyerekeket, és a széles utcák mozgójárdái mellett árnyas, terebélyes diófák sorakoznak. Amerre nézünk, szokatlan és csodálatos dolgokra bukkanunk.

Remélem, nem bánjátok meg, hogy útra keltünk."

Ha szereted a tudományos-fantasztikus műveket, semmiképpen ne hagyd ki Fehér Klára A földrengések szigete című regényét! Az írónő e művét 1957-ben írta – 2057-ről.

Fehér Klára regényében a világ boldog, az emberek békében és szeretetben élnek, s a rendkívül fejlett technika és tudomány jóvoltából szinte már minden probléma megoldódott. Az ember csak egyetlen dolgot nem tudott megakadályozni, s emiatt indul egy tudósokból és fiatal egyetemistákból álló csapat veszélyes expedícióra. Céljuk az, hogy egyszer s mindenkorra gátat vessenek a pusztító erejű földrengéseknek. A kutatókat titokban három vakmerő, kalandra éhes gyerek követi, akik útjuk során életveszélyes helyzetbe kerülnek...

A regény olvasmányos, izgalmas, lányoknak és fiúknak, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt ajánlom. Kellemes olvasgatást!

Na nézzük.

Itt a szürkelovas Csutak eleje:

"Először volt az udvar.

Az udvart, közepén az autóronccsal, Pazár Micu fedezte fel, és még Dunainak is csak hónapok múlva árulta el. Márpedig mindenki tudja, hogy Pazár és Dunai a legjobb barátok. De hát az ember nem mindennap bukkan egy ilyen udvarra."

Kérdésem van.Az első mondat mire emlékezetet benneteket?

Milyen életfontosságú mondatra?

Ha megvan,akkor ennek mi a jelentősége?

Mi ez az udvar?Hol van?

Ez az esemény kapcsolódik az olvasáshoz?Igen,igen,ez világos.De miért?A hallás nem elég?A látás?Az olvasás az látás?(Az előző poszt segít megérteni,mire gondolok.)

Amúgy mindegy,mert ez úgyis csak egy reklámbejegyzés volt.

Újra Mándy,én nagyon szeretem.Ezért olvasom,sőt egy-két alkalommal fel is olvastam 9-10 éveseknek.Felolvasni is szeretem.Ha valakinek megvan dévédén a mikrofonos Csutak-könyvből készült film,akkor sürgősen jelezze kommentben.

Szóval szeretem,olyan,mintha végig verset olvasnék,mégis jó regény.

Legkedvesebb részletem a szürkelovas Csutak eleje:

"Először volt az udvar.

Az udvart, közepén az autóronccsal, Pazár Micu fedezte fel, és még Dunainak is csak hónapok múlva árulta el. Márpedig mindenki tudja, hogy Pazár és Dunai a legjobb barátok. De hát az ember nem mindennap bukkan egy ilyen udvarra. Gondoljuk csak el: autóroncs, beszakadt ajtóval, ha az ember beszáll, egy sereg csirke rebben fel sértetten az ülésről. Vagy inkább arról a kóctömegről, ami az ülésből megmaradt. Pazár kidughatta fejét a kocsi tetején, talpa meg a földet sikálta.

Pazár órák hosszat elüldögélt az autóroncsban, és ábrándozott. Szédületes versenyeket rendezett. Úgy vette a halálkanyart, hogy mindenki más elájult volna. Sorra nyerte a serlegeket. Már amiket egy-egy nemzetközi verseny után kap az ember. Az egyik serleget az angol királynő nyújtotta át. Pazár „aratott”.

Pazár Micu, ha belépett ebbe az udvarba, császár volt.

Igazán senki se vegye tőle rossz néven, hogy nem szólt mindjárt Dunainak. De aztán eljött egy nap, amikor Pazár Micu azt mondta:

– Dunai! Most velem jössz!

Elvezette az udvarhoz. Fejedelmi mozdulattal kinyitotta az autó ajtaját. Valaha tartományokat ajándékoztak így.

– Tessék! Szállj be, Dunai!

Dunai szólni se tudott a meghatottságtól. Aztán amikor beült, úgy csuklott össze az autóval együtt, mint egy harmonika.

Eltartott egy darabig, amíg Pazár kiásta Dunait a roncsból.

– Persze – mondta Pazár –, hiszen még nem tudhatod, hogyan kell beszállni. És azt se tudhatod, micsoda versenyeket lehet itt rendezni. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: – Persze képzeletben.

Elkezdődtek hát a versenyek.

Dunai éppúgy megfogta a kormánykereket, mint Pazár. Éppúgy lehunyta a fél szemét, mint Pazár. De a pálya, a versenypálya a halálkanyarral sose jelent meg előtte.

– Nagyon izgalmas – mondta unottan. Közben arra gondolt, hogy mégiscsak a repülőmodelljével kellene foglalkoznia.

Dunai mindennap hűségesen eljött az udvarba Pazárral. Be is ült a kocsiba. Csak éppen soha nem jelentek meg előtte az ellenfelek, csak éppen soha nem tűnt fel előtte az angol királynő, kezében a serleggel.

– Lélegzetelállító – mondta mégis."

 

Nagyon sokat mond az olvasásról,akárhányszor elolvasom.A képzeletről is.

Minden azon múlik,hogy megjelenik-e előttünk a pálya.Dunai szerintem tudta ezt,ezért is hazudta lelkendezve,hogy látja.És ez nem baj.Lényeg,hogy tanuljon Pazártól.

A Csutak-könyvek tömve vannak hasonlóan szép részletekkel.

Viszont még egy-két bejegyzés erejéig vissza fogok térni erre az egyetlen részletre.

Valóban érdekes.

---

Főleg tanároknak,szülőknek,gimiseknek.Ajánljuk mindenkinek ezt az érdekes,elgondolkoztató írást.Egyben jól illusztrálja az olvasás szükségessége körüli problémákat is a cikk.

"Az elmúlt két évben (2005, 2006) az érdeklődő diákok számára már szerveztünk egyhetes programokat a Holokauszt Emlékközpontban (Budapest, Páva utca 39.) azzal a céllal, hogy megismerjék a holokauszt eseményeit. A témák és a meglátogatásra szánt helyszínek a vészkorszak budapesti eseményeihez kapcsolódtak. Az volt az alapkérdésünk – ahogy ezt az Új Pedagógiai Szemlében 2005 novemberében megjelent írásunkban felvetettük –, hogy érdekli-e a holokauszt a diákokat annyira, hogy szabadidejükből is készek áldozni a tanulmányozására, vagy csupán néhány megszállott tanár igyekszik rávenni őket arra, hogy foglalkozzanak a témával. Az akkor leírtakat csak megerősíteni tudjuk: a tanulókat (és tanáraikat) érdekli, foglalkoztatja a téma, készek időt, energiát szánni arra, hogy kísérletet tegyenek a történtek megismerésére és értelmezésére. Másfelől szerettük volna azt is bemutatni, hogy a holokauszt nem csupán Auschwitzban, „egy másik bolygón” történt, hanem Magyarországon, azokban a városokban, tereken, utcákon, ahol ma is mindennap járunk."-írják a szerzők.

A "túra" után biztosan többet is fognak olvasni a témában a résztvevők.

Nem mindegy,hogy miről olvasunk.

De az érdeklődő ifjak is elovashatják ezt,érdemes.

"Ezzel szemben a – PISA-vizsgálatban kiváló, de a PIRLS-ben látszólag rossz eredményeket elérő – norvégok, svédek, finnek messze elnyújtva fejlesztik e készségeket. Finnországban eleve hétéves korban van a beiskolázás legkorábbi időpontja, és eszükbe nem jut – az a Magyarországon még mindig sok helyen hallható gyakorlat –, hogy „karácsonyra ír-olvas a gyerek”. Minimum két évet hagynak az olvasás elsajátítására, és azután sem hagyják abba! "

Ezt próbálják korrigálni több módon az iskolákban,erre egyre több a lehetőség is.De nem ezzel szeretnék foglalkozni most.

Azt szeretném kiemelni inkább,hogy a kevésbé rugalmas oktatási rendszer nem tudja a megoldást teljes mértékben kimunkálni.A vázolt helyzetben óriásira nő az iskolán kívüli(illetve a nem tanrendi) olvasási programok,olvasási aktivitás jelentősége.Kicsiknél a gyakori felolvasás,nagyoknál az aktivitás serkentése.A hiányok egy tekintélyes részét az iskola nem képes pótolni valójában,másrészt a fejlesztés mellett tudást is kell adnia.

Hát igen,a szülők pótolhatatlanok.