longauerlaci 2008.01.23. 22:21

Újra Mándy 1.

Újra Mándy,én nagyon szeretem.Ezért olvasom,sőt egy-két alkalommal fel is olvastam 9-10 éveseknek.Felolvasni is szeretem.Ha valakinek megvan dévédén a mikrofonos Csutak-könyvből készült film,akkor sürgősen jelezze kommentben.

Szóval szeretem,olyan,mintha végig verset olvasnék,mégis jó regény.

Legkedvesebb részletem a szürkelovas Csutak eleje:

"Először volt az udvar.

Az udvart, közepén az autóronccsal, Pazár Micu fedezte fel, és még Dunainak is csak hónapok múlva árulta el. Márpedig mindenki tudja, hogy Pazár és Dunai a legjobb barátok. De hát az ember nem mindennap bukkan egy ilyen udvarra. Gondoljuk csak el: autóroncs, beszakadt ajtóval, ha az ember beszáll, egy sereg csirke rebben fel sértetten az ülésről. Vagy inkább arról a kóctömegről, ami az ülésből megmaradt. Pazár kidughatta fejét a kocsi tetején, talpa meg a földet sikálta.

Pazár órák hosszat elüldögélt az autóroncsban, és ábrándozott. Szédületes versenyeket rendezett. Úgy vette a halálkanyart, hogy mindenki más elájult volna. Sorra nyerte a serlegeket. Már amiket egy-egy nemzetközi verseny után kap az ember. Az egyik serleget az angol királynő nyújtotta át. Pazár „aratott”.

Pazár Micu, ha belépett ebbe az udvarba, császár volt.

Igazán senki se vegye tőle rossz néven, hogy nem szólt mindjárt Dunainak. De aztán eljött egy nap, amikor Pazár Micu azt mondta:

– Dunai! Most velem jössz!

Elvezette az udvarhoz. Fejedelmi mozdulattal kinyitotta az autó ajtaját. Valaha tartományokat ajándékoztak így.

– Tessék! Szállj be, Dunai!

Dunai szólni se tudott a meghatottságtól. Aztán amikor beült, úgy csuklott össze az autóval együtt, mint egy harmonika.

Eltartott egy darabig, amíg Pazár kiásta Dunait a roncsból.

– Persze – mondta Pazár –, hiszen még nem tudhatod, hogyan kell beszállni. És azt se tudhatod, micsoda versenyeket lehet itt rendezni. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: – Persze képzeletben.

Elkezdődtek hát a versenyek.

Dunai éppúgy megfogta a kormánykereket, mint Pazár. Éppúgy lehunyta a fél szemét, mint Pazár. De a pálya, a versenypálya a halálkanyarral sose jelent meg előtte.

– Nagyon izgalmas – mondta unottan. Közben arra gondolt, hogy mégiscsak a repülőmodelljével kellene foglalkoznia.

Dunai mindennap hűségesen eljött az udvarba Pazárral. Be is ült a kocsiba. Csak éppen soha nem jelentek meg előtte az ellenfelek, csak éppen soha nem tűnt fel előtte az angol királynő, kezében a serleggel.

– Lélegzetelállító – mondta mégis."

 

Nagyon sokat mond az olvasásról,akárhányszor elolvasom.A képzeletről is.

Minden azon múlik,hogy megjelenik-e előttünk a pálya.Dunai szerintem tudta ezt,ezért is hazudta lelkendezve,hogy látja.És ez nem baj.Lényeg,hogy tanuljon Pazártól.

A Csutak-könyvek tömve vannak hasonlóan szép részletekkel.

Viszont még egy-két bejegyzés erejéig vissza fogok térni erre az egyetlen részletre.

A bejegyzés trackback címe:

https://olvass.blog.hu/api/trackback/id/tr20309313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andreew 2008.01.26. 12:27:26

én is szeretem Mándyt... az összes Csutakos regényét olvastam már.

longauerlaci 2008.01.26. 17:25:09

Én még egyet nem:a Csutak és Gyáva Dezsőt.

Döm deux döm · http://bubben.blogol.hu 2008.01.27. 23:13:47

Kivegyem a tanár úrnak?

letter-force 2008.01.29. 07:26:57

Köszönöm,most nem kérem.